Valamelyik héten szaladtam a busz után, mint mindig, mert soha nem tudok időben elindulni. Jég volt, kanyar, megcsúsztam és odavágódtam. A telefonom a farzsebemben volt, pont ráestem úgy, hogy össze is tört a képernyője. Valamelyik nap szaladtam a boldogság után, elértem a buszt is ami hozzá vitt volna, de amikor leszálltam a buszról, megbotlottam a saját magam által felállított akadályok tömegébe, leestem úgy, hogy ripityára tört a szívem. Még jobban mint a telefononom képernyője, és helyrehozni is több időbe fog telni. Ha egyáltalán helyrehozható. A tanúlság az, hogy ha meglátod a boldogságot, soha ne szaladj utána. Egy busz talán még bevár a megállóba, ha látja, hogy szaladsz, de a boldogság fogja magát, megfordul és elkezd a másik irányba futni. A boldogság fele csak komoly, határozott de szép nyugodt csendes és kimért léptekkel lehet közelíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése