2013. március 4., hétfő

A hexameter...


 Megint úgy érzem magam, mintha egy lyukas zoknival s egy üres cigaretta tartóval közlekednék az érzelmeim erdejében, miközben mások képlékeny érzelmeivel találkozva időnként elveszítem az iránytűt. Debusolată. (Azt hiszem hogy ez most nagyon talál, és jobban talál, mint bármelyik általam ismert magyar, vagy más nyelvű szó.) Hol vak sötétben, hol pedig a fák között beáramló fénytől erőt s kedvet kapva caflatok elég bárgyún. Talán ez a baj, hogy nem állok ki magam mellett azzal a határozottsággal amit a külvilágtól várok el és remélek. Olyan sokáig voltam kiforrott és céltudatos felnőtt, hogy most mintha kifogytam volna az ehhez a szerepkörhöz szükséges anyagokból, és vágyom egyszer igazán gyerek lenni, mert akkor nem lehetett. Szeretnék minden felelősség alól kisiklani mint egy csintalan halacska, és csak szabadon úszkálni az élet tengerében naphosszat. Éjszaka meg, ha már eleget játszottam, az utolsó erőmet is kifacsarva magamból, jó mélyen édes, színes és kacagós álomba merülni.
Nem tudom, ki van a tükörben, nem érzem át a saját döntéseimet, nem értem a kósza mondataimat, amik hallható szavak formájában jönnek ki a számon, s olyan mintha mindez nem az enyém lenne. Elvesztettem a fonalat önmagammal. Háttérben meg egy többszörösen lefejezettt szerelem minduntig újraéled, majd a lét és a nemlét közti állapotában suhog a fejem körül. Én meg hagyom. Ha úgy döntök hogy a kezembe veszem ennek a fura lénynek a sorsát, akkor fejre esek, ha meg engedem, hogy magától éljen-haljon kedve szerint, akkor bánt a bizonytalansága, és a két extrém pólusok közti kiszámíthatatlan és semmilyen logikát nem követő váltásai komoly zűrzavart okoznak bennem. Az iránytűm ilyenkor elvész az örök semmibe, és nehezen találok vissza...hozzám.

Az antropológia pedig nem segít, bár köze van az emberhez, de ehhez nem ért, ahogy én sem értek az antropológiához. Kölcsönösen más szinteken vagyunk, de azért holnap levizsgázok.






Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!



Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.





(József Attila-Két hexameter)

Nincsenek megjegyzések: